Három napom volt kiolvasni - utána át kellett adnom, mint szülinapi ajándékot. Sikerült. Ikergyerekek beszélgetnek apjukkal, aki egyre jobban csúszik. Remélem Vámos nem, mert akkor sírni van kedvem az életétől. Egyszerűen nem fogom fel, hogy egy ilyen stílusban megírt könyv, hogyan tud jó lenni, szívhez szólni, meghatni. Zseni ez az ember.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése