Anna Gavalda: Kis kiruccanás 4
Nagyon szeretem Gavalda stílusát, de nem szeretem, hogy az utóbbi két könyve ennyire rövid. Nehéz maradandót alkotni alig 150 oldalon...viszont a végén Leonard Cohen Hallelujah-ját hallgatják benne, amiről nekem örökre imádott nagymamám jut eszembe, holott már nem is élt, amikor pár hete elsirattam a lakásában és közben üvöltve hallgattam a fenti ópuszt.

Krzysztof Varga: Turulpörökölt 4

Lengyel író, kicsit magyar, ahogy a magyarokat látja. Nekem egy kicsit túl leegyszerűsítő, sztereotipizált. Persze 200 oldalon nem is lehetne más. Az egy kicsit bosszant, hogy többet látott Magyarországból mint én, igen ezétz határozott lelkifurdalásom van. Vicces, hogy megemlíti a sarkon lévő Pista Nénit és a közeli Réti Sast. Már ezért érdemes volt.

Charles Frazier: A tizenhárom hold 3
Nagy várakozással fogtam a könyve, mivel a Hideghegy az egyik kedvencem. Hát ezzel elszenvedtem majd' egy hónapot. Közben kiolvastam csomó mást, félretettem, újra belefogtam, na de csak kiolvastam. A sztori itt is jó, de közel sincs olyan lebilincselően megírva mint a Hh.

Marci kiolvasta élete első regényét, a Geronimo Stilton egyik részét. Már a következőt olvassa.

Mivel a könyvet, amit épp olvasok ügyesen Pákozdon hagytam a házban, ezért most kiolvastam egy másik könyvet: Daniel Kehlmann: Hírnév 3
Hát nem taglózott le a "német irodalom egyik legjobb fiatal alkotója", ahogyan a könyv borítóján aposztrofálták. Pedig az ötlet nagyon-nagyon tetszik: kilenc történet, melyeknek semmi köze egymáshoz, de mindig kiderül, hogy egy-egy szereplő ismeri a másik történet szereplőjét, sok a közös utalás, ezek a részek nagyon tetszettek. A sztorik nagy részében fontos szerepet kap a mobiltelefon, az írónak biztos van vagy öt. Engem ez a vonulat jórészt idegesített. Szóval kettős az egész.

Jostein Gaarder: A narancsos lány
Gyerekkönyv, de szép, megható. Szívfájdító arra gondolni, hogy valakinek a 3 éves gyerekét kell magára hagynia, mert tudja hogy meg fog halni. Én nem is tudom, hogy bírném ki a gondolatot, csak patakokban folynának a könnyeim, hogy nem látom többé. Közben meg nyilván inkább én.

Marcival kiolvastuk Szabó Magdától a Tündér Lalát. Döbbenetesen szép, felnőtteknek is élvezetes sztori, és már csak nyomokban emlékeztem rá. Imádom Sz.M.-t, minden egyes könyvét, legnagyobb bánatom, hogy már nem tudta megírni a Fürelise folytatását. Talán nem is akarta.