Békés Pál: Csikágó

Én is voltam csikágói lakos, 3 évig. Így olvasva nosztalgikus, ott lakni utáltam.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Tetszett, korábban is próbáltam már, de az első sora elrettentett. Úgy látszik a dél-amerikai írók nem jók ön-pr-ban. Néha kaotikus a sok Aureliano és José, de lehet hogy ez a köröttem lévő folyamatosan ápolandó gyerekek hibája.

Patrick Süskind: A galamb

Rólam is szólhatna....asszem én is itthon maradnék, ha egy galamb kotlana az ajtóm előtt. Rettegek, undorodom és gyűlölök - ezek jutnak eszembe a galambról, na meg édes dédim és nagyim, akik hasonló érzelmekkel viseltettek a madárka iránt és remek madárijesztőket gyártottak harmadik emeleti erkélyükre. Több kevesebb sikerrel. Biztos hogy innen, a madárka kedves fogadtatásából ered az én viszolygásom is.

Bartis Attila-Kemény István: Amiről lehet

Az egyik kedvenc íróm beszélget egy másik íróval, akitől -még - nem olvastam semmit. (előbbi a kedvencem) Fura egy könyv, megtudtam pár érdekességet B.A.ról, bár inkább az érdekelne, mikor ír már regényt...

Niccolo Ammaniti: Io non ho paura

Száz év után olvastam könyvet olaszul, ennek ellenére egész jól értettem. Nem bírom a könyveket, amiben gyerekeket bántanak. Akár konkrétan fizikailag, akár csak azzal, hogy ahogy a saját gyerekükkel bánnak.

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

Avagy Eat pray love. Annak ellenére, hogy ulpiusos könyv, tetszett. Néhol kicsit szenteskedő és túlimádkozó, de alapjában véve jót tesz a léleknek, hozzásegít, hogy elgondolkozzunk a sajátunkon. Ráadásul az elejét Esztergomban olvastam, ami külön jó emlék, kettesben 6 év után. Senki nem kérte, hogy töröljem meg az orrát vagy a seggét, miközben épp önmagába mélyedt a csaj Indiában. Ez jó.