P.F. Thomése: Árnykislány 3/4
Megemlékezés az író halott kislányáról - mazochista hajlamom kiélése. A boldogság az, amit csak akkor értékelünk, ha már elveszett. Ezt a mondatot mantrázom magamnak, mert tudom, hogy igaz. Tegnap Á-val mentem a már hűvösödő utcákon, arcomba fújt a szél, éreztem a közelgő őszt, hogy majd mekkorákat fogunk kirándulni, és éreztem, hogy boldog vagyok. Nagyon ritkán élem át, de tegnap igen.