Közel egy éve írom ezt a blogot, és azóta egyetlen könyvet sem hagytam félbe. Tudom magamról, hogy ha egyet félbehagyok, utána jönnek a további félbehagyások, végül olvasásszünet. Sokszor megtörtént ez már, egy rossz, vagy rosszkor olvasott/elkezdett könyv után több hónapos könyv-nélküliség jön. Sajnos az elmúlt pár napban két könyvet is félbehagytam. Szégyellem is leírni, hogy miket (A 22-es csapdája és Orhan Pamuk: Fekete városát), de egyszerűen nem ment, nem abban az állapotban vagyok, hogy ezek a könyvek most érdekeljenek. Remélem nem jön szünet, de igaz ami igaz, nem olyan lelkesedéssel nézem az elolvasandó köynveket a polcomon, mint mondjuk egy hete. Pedig a 22-es csapdája megállapodás volt B-vel, ő elolvasta volna az én kedvencemet (A felolvasót), én pedig az övét. Hát ebben elbuktam. Mint annyi mindenben B-vel kapcsolatban.